altalanos · Sajtóanyag

A Bábszínház világnap nemzetközi üzenete

A világnapi üzenetet Nancy Lohman Staub írta.

1929-ben a báb néhány szenvedélyes művelője, mindössze hét országot képviselve, azzal a céllal, hogy ezt a művészeti ágat minél nagyobb körben megismertesse és fejlessze, megalakította az UNIMA-t, a Nemzetközi Bábművész Szövetséget. Én azért lettem 1970 körül az UNIMA tagja, hogy életem nagy vágyát, a bábozást beteljesítsem. Ma, az internetnek köszönhetően, ország-, politikai és vallási határokat elfelejtve, azonnal kapcsolatba kerülhetünk több ezer hozzánk hasonlóan gondolkodóval, éljenek ők bárhol a világon. A nap bármely szakában nézhetünk előadásokat, konferenciákat, oktatóprogramokat, mesterkurzusokat, némelyeket valós idejű közvetítésben. Egyetlen kattintással elérhetők tudományos értekezések, publikációk, fotók. Ez a minden képzeletet felülmúlóan megnövekedett népszerűség felmérhetetlen számú lehetőséget jelent nemzetközi együttműködések tekintetében, hogy a bábművészet által elősegítsük a kölcsönös megértést.

A világ minden részében báboznak. A tradicionális műfajokról, amelyek közül tizenkettőt az UNESCO kulturális örökséggé nyilvánított, több száz órányi dokumentáció, információ, számos prezentáció és videoanyag található a projekt weboldalán. Mindezen felül legalább tizenegy megőrzött népi hagyomány található az Ázsiai-Csendes-óceáni Térség Központi Adatbázisában. Remélhetőleg azokat, akik ellátogatnak ezekre az oldalakra, annyira elbűvölik a sokszínű előadások és azok közösségi gyökerei, hogy elkezdenek mélyebben is érdeklődni a téma iránt. A báb műfajának hagyományát, a tradicionális technikákat arra használhatjuk, hogy megmutassuk a kulturális különbözőségeink mélyén rejlő általános humánumot.

A hagyomány azonban változik, ezért fontos a dokumentáció. A világ bábművészeti enciklopédiája 2009-ben jelent meg több száz, báb iránt elkötelezett kutató, alkotó közel negyvenéves elhivatott munkájának köszönhetően, és ma már az UNIMA honlapján három nyelven, angolul, spanyolul és franciául is megtalálható a frissített kiadvány. Az enciklopédia elérhetővé teszi a bábművészet történetét. Megkerülhetetlen eszköz olyan múzeumok számára, amelyek bábgyűjteménnyel rendelkeznek, és más olyan intézményeknek, amelyek kifejezetten bábbal foglalkoznak. Gyűjtemények és katalógusok böngészhetők az interneten, némelyek közülük 3D anyagokkal kísérleteznek és oktatásban is használhatók. A világháló elősegíti, hogy a történelemre, a hagyományra alapozzuk a jövőbeli fejlődést.

Százával vannak bábosok a világ minden pontjáról, akik előadásrészleteket posztolnak, hogy felkeltsék a közönség vagy a fesztivál- és más rendezvényszervezők figyelmét. Az UNIMA saját weboldalán biztosít helyet ezeknek az élő előadásoknak, fesztiváloknak, konferenciáknak, publikációknak, posztoknak. Egy kis csapat anyagi támogatásával jöhet ez létre, az UNIMA jelenleg több, mint kilencven országból származó tagságának köszönhetően, akik különbözőségük ellenére képesek az együttműködésre. Az exponenciális mértékű növekedéssel együtt jár az a megnövekedett felelősség, amelyet nézőink és egymás iránt is érzünk. Ünnepeljük együtt a Bábszínházi világnapot mint olyan barátok, akik nem csupán  a műfaj szeretetét osztják meg, hanem a világnapi eseményeket is a bennünket összekötő interneten!

 

Nancy Lohman Staub

A New Orleans-i születésű bábos, tíz évig egy kis bábszínházat igazgatott. Számos témában publikált, közreműködött A világ bábművészeti enciklopédiájának készítésében, jelenleg a projekt egyik tudományos tanácsadója. Az UNIMA döntéshozó testületeiben több fontos tisztséget töltött be. Az 1980-as washingtoni Bábművészeti Világfesztivált és a 13. UNIMA-kongresszust irányította, dolgozott a Jim Henson Alapítványnál konzultánsként, az atlantai bábművészeti központ és bábmúzeum alapítója.

altalanos · Sajtóanyag · Uncategorized

A bábszínház mindenkié! – A 2017-es Bábszínházi világnap magyar üzenete

A Bábszínházi világnap magyar üzenetét Nánay István újságíró, színikritikus, színháztörténész, egyetemi tanár írta.

Nincs, aki gyerekkorában ne bábozott volna. Nekem még bábszínházam is volt, a paravánt Apám, a bábokat Anyám készítette, és testvérem meg én előadásainkkal éveken keresztül „szórakoztattuk” környezetünket. De ennél emlékezetesebbek maradtak azok a játékok, amelyekben megszemélyesített tárgyak váltak főszereplőkké.

Aztán hosszú évekig a báb kiszorult érdeklődésem köréből, de az öt éve elhunyt Lengyel Pál munkatársaként ismét felfedeztem a bábjátszást, amelynek elkötelezett híve lettem. Megtapasztalhattam, hogy a bábok fittyet hányva a naturalista valóságnak, a csodák világát képesek megjeleníteni, s az élet jelenségeit olyan mértékben és módon tudják sűríteni, mint egyetlen más színházi műfaj vagy forma sem.

Egy bábelőadásban a néző ismét olyan gyerekké válhat, akinek magától értetődő, hogy egy tárgy megelevenedik, és egyszerre jelenti azt, ami, és valami egészen mást. A bábozás végtelenre nyitja az asszociációs mezőket, és az, ami a bábszínpadon megjelenik, valójában a színészekkel virtuálisan együttjátszva a néző képzeletében ölt testet.

Ez a folyamat nem életkor függő: a legősibbnek tartott színházi forma a története során mindig mindenkihez szólt, s közönsége csak az utóbbi száz-százötven évben szűkült le fokozatosan a gyerekek körére.

De a bábszínház nem gyerek-műfaj! Ahhoz, hogy ez egyre szélesebb körben tudatosodjon és a bábjáték ismét mindenkihez szóljon, újra egymásra kell találniuk a bábosoknak és a nézőknek.

Többek között ezt szolgálja az évente megrendezett bábos világnap is, amikor szerte az országban és a fővárosban a bábművészek alkotásaikkal a szokásosnál is hangsúlyosabban vannak jelen, s a Budapest Bábszínház hagyományos minifesztiválján együtt láthatók a különböző magyar társulatok által bemutatott legújabb és legjelentősebb produkciók.

Ez alkalommal (is) a megszállott bábszeretőknek éppen úgy, mint a műfaj újrafelfedezőinek felszabadító, szabad képzeletbeli bábos utazásokat kívánok!

Nánay István

 

altalanos · Sajtóanyag · Uncategorized

Idén is elhozzák a bábosok a tavaszt!

Ha március 21., akkor meteorológiai tavasz és immár hagyományosan Bábszínházi világnap, szokatlan produkciókkal, szokatlan helyszíneken, egyszeri és megismételhetetlen akciókkal.

Március 21. nem csupán a meteorológiai tavasz kezdete, hanem a bábművészet világnapja is, amelyet a bábművészet határon inneni és túli magyar nyelvű képviselői a Budapest Bábszínház kezdeményezésére immár negyedik éve ünnepelnek nagyszabású eseménysorozattal.

A célok továbbra is változatlanok: az egyre nagyobb figyelmet, érdeklődést kiváltó, a színházi életben egyre nagyobb teret nyerő műfaj megerősítése, képviselőinek, a legfiatalabb generációnak és a már régóta a pályán levőknek bemutatása, megismertetése, a bábszínház helyének megerősítése az adott településen, a lakók elhivatottságának növelése bábszínházuk és a műfaj iránt. Ezen a napon kő- és független bábszínházak művészei, színművészeti egyetemek hallgatói együtt igyekeznek új nézőket megnyerni a műfajnak a színházépületekben és azokon kívül is.

Budapesten, a vidéki bábszínházakban és a határon túl is számos programmal várják az érdeklődőket. A Vojtina Bábszínház művészeivel Debrecen legforgalmasabb helyein találkozhatnak kora délután, de a bábosok ellátogatnak a  Debreceni Klinika: Gyermek Hemato-Onkológiai Osztályára is. Kaposváron minden kaposvári óvoda és iskola udvarán, valamint az épülő bábszínház helyén álló kápolnánál, várhatóan ezer kívánságléghajó indul óhajszalagokkal, világgá röppentve a hírt, hogy a városban bábszínház épül.  A pécsi Bóbita Bábszínház történetéről Szekszárdon nyílik kiállítás. Marosvásárhelyen egyetemisták flashmobjára kerül sor, a nagyváradi Lilliput Társulat bábosai pedig reggel iskolákban, óvodákban kezdik a napot, hogy aztán délutánra a várat foglalják el. A Budapest Bábszínház művészei középiskolákba látogatnak el, mint jó kalózok, elfoglalják a metrópótló hajót, és bepillantást engednek a Holle anyó próbáiba is.

A 2017-es Bábszínházi világnap magyar nyelvű üzenetét Nánay István színikritikus írta. Az eseménysorozat fővédnöke dr. Áder János köztársasági elnök, a budapesti események védnöke Tarlós István főpolgármester.

altalanos · Sajtóanyag

A magyar bábszínházi világnapi üzenet – 2016

A magyar világnapi üzenetet a Balogh Géza Jászai Mari-díjas rendező, bábtörténész szakíró, tanár, fordító, dramaturg, forgatókönyvíró írta, aki az UNIMA nemzetközi és magyar vezetőségének tagja. Rendszeresen publikál hazai és külföldi folyóiratokban, több színháztörténeti antológia, hazai és külföldi szaklexikon munkatársa.

Március 21. a világ bábművészei számára nemcsak a tavasz első napját jelenti. Tizenhárom esztendeje a bábjáték ünnepnapja is.

Az ezredfordulón, 2000-ben, Németországban merült fel először a Nemzetközi Bábművész Szövetség magdeburgi kongresszusán, hogy a színházi világnap mintájára legyen a bábosoknak egy külön ünnepe. Akkor már joggal éreztük úgy, hogy ez a műfaj nagykorúvá vált. Minden más színháznál szélesebb korosztálynak játszik. Fiataloknak, öregeknek, felnőtteknek, kamaszoknak, gyerekeknek, néha még csecsemőknek is. Talán azért, mert jobban képes játékos és filozofikus, komolytalan és komoly, vidám és mulatságos lenni, mint legközelebbi rokonai, a drámai és a zenés színház művészei, vagy a történeteit eltáncoló, eléneklő hozzátartozói. Hogy talán már a nézőknek sem csak óvodai emlékei törnek elő, ha az a szót hallja, hogy bábszínház. Nem csupán egy paraván jut eszébe, amelyen különböző mesefigurák játszanak emberi lényeket vagy állatoknak álcázott jellemeket. Meg hogy a báb már nem elsősorban akkor arat sikert, ha minél tökéletesebben hasonlít az emberre, és ráadásul le tudja csavarni a fejét, a levegőbe tud emelkedni és még sok más olyan dologra képes, amire az élő ember nem.

A korábban embert utánzó bábszínház olyan lehetőségeket fedezett fel a maga számára, amikről ötven évvel ezelőtt álmodni sem mert. Persze még mindig feltesszük a kérdést, hogy mi is a báb tulajdonképpen, de a válaszunk nagyon sokféle lehet. Csak egy ponton nem engedünk: hogy az élettelen anyag megelevenedésének csodáját tekintse legfőbb hivatásának. És közben az eszköztára, formanyelve mind gazdagabbá válik. Az ezredforduló, úgy látszik, valamiféle középutat keres, amelyben hol a képzőművészet, hol a színház játssza a főszerepet. Mivel a bábszínház középpontjában a nem mindig látható emberi lények állnak, ezért a folytonos változások és útkeresések kihatnak a gondolatok első számú hordozójára, a színészt elrejtő, segítő, kiegészítő, helyettesítő bábra is. Szélsőségesebbek lehetnek a kísérletek, tágabbak a lehetőségek, mint a színház bármely más fajtájánál.

A bábjáték ünnepéről szóló németországi párbeszéd 2000-ben abbamaradt, majd két év múlva az Egyesült Államokban, Atlantában folytatódott. Nem tudtunk dűlőre jutni, mikor legyen ez a mi ünnepünk. Aztán Dadi Pudumjee, a Nemzetközi Bábművész Szövetség mostani elnöke azt mondta: a mi ünnepünk csakis akkor lehet, amikor az egész földkerekségen mindenütt süt a nap. Ez pedig március 21-én van, a tavasz első napján.

Javaslatához hozzátette: azt szeretné, hogy az első Bábszínházi Világnapot ünnepeljük meg együtt az ő hazájában, India fővárosában. Megszavaztuk a javaslatát, és örömmel elfogadtuk a meghívást. Így került sor 2003-ban az újdelhii fesztiválra, és így eshetett, hogy én is ott ünnepelhettem sok száz indiai és tizennégy különböző nemzetiségű bábszínházi kollégámmal együtt ezt a vadonatúj ünnepet.

A mostani, tizenharmadik világnapon pedig kívánok minden kollégámnak és valamennyi bábszínházat szerető nézőnek sok felejthetetlen élményt ebben a mindig megújulni kész műfajban.

Balogh Géza

altalanos · Sajtóanyag

Az UNIMA 2016-os bábszínházi világnapi üzenete

2016. január 2-án elhunyt Henryk Jurkowski, a jeles lengyel tudós, kutató, színházkritikus, író és kultúrantropológus, aki életét a báb műfajának szentelte. Az UNIMA, a Nemzetközi Bábművész Szövetség rá emlékezve, szellemiségét életben tartva az ő 2011-ben írt világnapi üzenetével ünnepli ezt a napot.

Itt vagyok Nyugat-Szibériában, Omszk városában. Amint belépek a néprajzi múzeumba, tekintetem azonnal a több tucat kiállított figurára, hanti és manysi törzsek bálványaira esik. Úgy tűnik, minden látogatót üdvözölnek. Ösztönösen válaszolok köszöntésükre. Lélegzet-elállítóak. A primitív humanitás generációinak szellemét hordozzák magukban. Ők és az általuk létrehozott képzeletbeli világ a szent és a profán színház első megnyilvánulásai.

A művészeti gyűjtemények tele vannak ilyen bálványokkal és szent figurákkal, amelyeket apránként elfelejtünk. De a múzeumokban vannak bábok is, bennük pedig ott van az alkotók és a bábosok kézlenyomata. Más szavakkal: ezek a bábok megőrzik az emberi ügyességet, fantáziát és spiritualitást. Bábgyűjtemények minden kontinensen és szinte minden országban léteznek, és ezekre a gyűjtők nagyon büszkék. Fontos helyei ezek a kutatásnak, az emlékőrzésnek és a műfaj sokszínűségének a bizonyítására.

A művészetet is, mint megannyi más emberi tevékenységet, jellemzi az egységesülés és a differenciálódás. Ma e két tendencia egymás mellett él. Jóval egyszerűbbé vált az utazás akár repülővel, akár az internet segítségével, ami megsokszorozza a kongresszusokon, fesztiválokon kialakuló kapcsolatok számát, ez pedig az egységesülés felé visz. Hamarosan McLuhan globális falujában fogunk élni.

A dolgok ezen állapota azonban nem azt jelenti, hogy teljesen elvesztettük a kulturális különbségek érzékelésének képességét, hanem inkább azt, hogy egyre több társulat használja ugyanazokat a kifejezési módokat és eszközöket. A japán ningyo joruri és az indonéz wayang Európában, Amerikában is asszimilálódott, miközben ázsiai és afrikai csoportok használnak európai bábtechnikákat.

Barátaim azt mondják, ha egy fiatal japán művészből virtuóz Chopin-játékos válhat, egy amerikai is lehet a joruri vagy a dalang mestere, és játszhat wayang purwát. Ezzel egyetértek, de a bábosnak nem csupán a technikát kell elsajátítani, hanem a hozzá tartozó kultúrát is a magáévá kell tennie.

Sok művész megelégszik a báb külső szépségével, amely valóban arra készteti a nézőt, hogy meglássa, elkezdje felfedezni a műfajban rejlő lehetőségeket. Ebben az értelemben a báb új területeket hódít meg, még az élőszínházat is, ahol számos metafora forrása.

Az ősi figurális bábok egykor kizárólagosak voltak, és bár jelenlétük ma is széles körű, de folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Ennek oka a tárgyak inváziója, tágabb értelemben pedig minden, ami ehhez kapcsolódik. Minden tárgy és anyag az animáció, az átlényegítés után beszél hozzánk, így mindegyikük jogot követel magának a színházi élethez. Innentől kezdve a tárgy a figurális báb helyébe lép, a művész számára pedig megnyílik az út egy új költői nyelv, gazdag és dinamikus képi világ felé.

A képek és a metaforák, amelyek egykor egy-egy bábtípushoz tartoztak, jól megkülönböztetve őket egymástól, manapság a bábművészeket különböztetik meg egymástól. Ezáltal létrejött egy új, egységes költői nyelv, amelynek használata már nem a tradíciótól, hanem az adott művész tehetségétől és kreativitásától függ. A kifejezésmódok egységesülése miatt egyre több a különbség. McLuhan globális faluja épp az ellentétébe fordult: a sokféle kifejezési mód lett annak az eszköze, hogy egyéni nyelvek jöjjenek létre, amelyek egyéni, eredeti megoldásokat kívánnak. Természetesen a figurális báb hagyománya nem tűnt el a horizonton. Reméljük, hogy örökké megmarad értékes vonatkoztatási pontnak.

Henryk Jurkowski

altalanos · babszinhazak · Programok · Sajtóanyag

Bábszínházi világnap 2016

Ahogyan már megszokhatták a bábszínházzal, bábtársulattal, bábos felsőoktatási intézménnyel rendelkező városok lakói, a műfaj képviselői március 21-én szokatlan helyszíneken hívják fel a figyelmet a műfaj sokszínűségére.

Március 21. nem csupán a meteorológiai tavasz kezdete, hanem a bábművészet világnapja is, amelyet a határon inneni és túli magyar nyelvű bábosok a Budapest Bábszínház kezdeményezésére immár harmadik éve ünnepelnek nagyszabású eseménysorozattal. A célok változatlanok: az egyre erősödő, a színházi életben egyre nagyobb teret nyerő műfaj megerősítése, képviselőinek, a legfiatalabb generációnak és a már régóta a pályán levőknek megmutatkozása, a bábszínház helyének megerősítése az adott településen, a lakók elhivatottságának növelése bábszínházuk iránt.

Idén is mintegy húsz településen, színházakban és színházakon kívül mutatják meg magukat a bábművészek. A résztvevők programja folyamatosan kerül fel a honlapra.

A 2016-os programsorozatot is megtisztelte fővédnökségével dr. Áder JÁnos köztársasági elnök, a budapesti programok védnöke Tarlós István főpolgármester.

altalanos

A csoda, avagy nosztalgikus emléktöredékekkel tűzdelt levél a távolból – Bródy Vera üzenete a Bábszínházi világnapra

A távolból üdvözlök mindenkit, akik összejöttek ezen a kivételes napon, amikor a bábok uralják azokat a településeket, ahol magyar nyelvű bábosok élnek és alkotnak. Üdvözlöm a paravánon és rivaldán innenieket és a túloldalon tevékenykedőket. Bábszínészeket, tervezőket, rendezőket, zenészeket, igazgatókat, az irodákban dolgozókat, és engedjék meg nekem, hogy megkülönböztetett szeretettel üdvözöljem azokat a munkatársakat, akikkel a nagyérdemű közönség soha nem találkozott: a bábkészítőket, díszletfestőket, bábtechnikusokat, szobrászokat, világosítókat, a díszleteket mozgató fekete ruhás árnyakat, a díszletek és a színészek erdejében ide-oda surranó, feszült figyelmű kellékeseket, azaz mindazokat, akik nélkül nem lenne előadás. És ha lenne is, a csoda nem lenne tökéletes.

Hogy miféle csodáról van szó? Természetesen a bábjáték csodájáról.

Gyermekkorom óra csodaváró voltam, hittem, és bevallom, ma is hiszek bennük. Először Szergej Obrazcov egy budapesti előadásán találkoztam vele. Már nem voltam gyerek. Életemben nem láttam még bábjátékot, még csak nem is hallottam róla. A darab felnőttekhez szólt. Óriási sikere volt. Amikor a függöny legördült, és a függöny elé kijött a játszó férfiak és nők kis csoportja, a karjukon az aprócska, üres tekintetű babákkal, úgy tűnt, mintha azok hasonlítottak volna az előbb látott színészekre, és valóban ők köszönték meg a tapsokat.

Ezek a fadarabok játszottak volna? De hiszen én élőlényeket láttam mozogni, beszélni, nevetni! Mi történhetett? Minden bizonnyal csoda. Ezt a pillanatot máig nem felejtettem el.

Akkor határoztam el, én ilyen színházban akarok dolgozni. És mintha a csoda nem hagyott volna el, hamarosan elkezdtem dolgozni az akkor alakuló Állami Bábszínházban. Ekkortól nap mint nap, a színház tervezőjeként kisebb-nagyobb csodákat éltem meg.

Láttam és csodáltam, hogyan tették magukévá a műhelyek dolgozói gondolataimat, papírra vetett elképzeléseimet, és hogyan váltak azok kézzelfoghatóvá ördögien ügyes kezeik által.

A színészek egymás után érkeztek, hogy lássák, hogyan alakulnak jövendő játszótársaik. Amikor Kiss István, a felejthetetlen, pótolhatatlan színész vette kezébe a félkész bábot, mindenki megbűvölten nézte, ahogyan a színész és a bábu tekintete kereszteződik. Akkor megértettük: egymásra találtak. És amikor a bábok bekerültek az utolsó próbára, a bábkészítő műhelyekből mindenki berohant a nézőtérre, hogy még egyszer ellenőrizzék munkájukat, és átéljék azt a varázslatos pillanatot, amikor a színész az átlelkesített bábot a kezébe veszi, őt a játék terében, a neki szóló fényben útjára indítja, és a halott anyag életre kel. Ez a bábszínház igazi nagy csodája.

A francia író-filozófustól, Denis Diderot-tól egyszer megkérdezték, mi az ember feladata az életben. Az, hogy boldog legyen – mondta, majd hozzátette: a legboldogabb ember az, aki a legtöbbet tudja adni embertársainak. Így hát ti, paravánon és rivaldán innen és túl, akik a legtöbbet adjátok embertársaitoknak, legyetek nagyon boldogok!

Bródy Vera

Bródy Vera

A magyar színházművészet egyik meghatározó személyisége, Bródy Vera 1949-ben színészként kezdte a pályát a Művész Színházban, de Szergej Obrazcov első magyarországi vendégjátékának hatására a báb felé fordult érdeklődése. Az Iparművészeti Főiskolán tanult. 1951 és 1954 között az Állami Bábszínház műhelyének szobrásza, 1956 és 1958 között a Győri Állami Bábszínház művésze volt, 1958-tól pedig ismét az Állami Bábszínházban dolgozott, ahol emblematikus előadások bábjai, díszletei, jelmezei kerültek ki a keze alól. Ezek közülük első az 1952-es Misi mókus volt. Tersánszky Józsi Jenő hőse több kalandnak, így több előadásnak is főszereplőjévé vált, az 1961-ben bemutatott Misi mókus vándorúton azóta is levehetetlenül szerepel a színház repertoárján.

Ezt követte a Meseláda, a Csodafurulya, a Csalavári Csalavér, több Andersen-mese, a Százszorszép, a Hamupipőke, a Hófehérke és a hét törpe, az Ezüstfurulya, A szarvaskirály, a Jancsi és Juliska, a János vitéz, a Fajankó kalandjai, az Aladdin csodalámpája, A három kismalac, a Csipkerózsika, a Világszépe, a Fehérlófia, A csodálatos kalucsni, a Toldi, a Piroska és a három kismalac, a Dani Bogárországban, a Foltos és Fülenagy, A gyáva kistigris, a Bohóc rókák és egyéb mókák, Az elvarázsolt egérkisasszony, továbbá a felnőtteknek szóló Biztos siker, A szőke ciklon, amit az Állami Bábszínháznak az első nemzetközi sikert hozó előadás, a Szentivánéji álom, az Angyal szállt le Babilonba, majd A sárkány követett. Több produkcióban dolgozott együtt díszlettervezőként Koós Ivánnal, mások teljes látványát egyedül jegyezte.

1968-ban férjével Párizsba költözött, de kapcsolata nem szakadt meg az Állami Bábszínházzal, és olyan jelentős előadások fűződtek nevéhez, mint a világot járt Bartók-mű, A fából faragott királyfi, A pagodák hercege című Britten-opera, Kodály Zoltán Háry Jánosa, Shakespeare drámája, A vihar, amiért a kritikusoktól a legjobb jelmez díját kapta meg vagy a Rámájana. Természetesen gyerekeknek készült produkciókban is dolgozott: a Tündér Lala, a Gulliver az óriások földjén, a karácsonyi klasszikus, a ma is játszott Diótörő, a Hamupipőke, a Vásári bábkomédiák, a Varjúdombi meleghozók, A csodaszarvas népe, A Hollókirály, A repülő kastély bábjai mind neki köszönhetőek.

A francia fővárosban grafikákat, illusztrációkat, bábokat készít, ismeretterjesztő cikkeket ír, több könyvét adták ki Franciaországban, Németországban, Svájcban, Skandináviában, Nagy-Britanniában. 1972-től bábpedagógusként is dolgozik, gimnáziumi csoportjával bábelőadásokat hozott létre Párizsban, vezetett bábos táborokat Bretagne-ban. Ilyen volt A tűzmadár, a Stravinsky-darabot az Állami Bábszínház művészeivel is megrendezte.

Bródy Vera munkáit azok is ismerik, akik nem jártak az Állami Bábszínházba, hiszen a Magyar Televízió bábos mesejátékai közül ő álmodta meg Mazsolát vagy a Mi újság a Futrinka utcában? lakóit (ők később „átköltöztek” a Budapest Bábszínházba), de a Játsszunk bábszínházat! sorozat, a Gombóc tündér, a Tükrös-játék, a Dugasz Matyi, a Petruska vasárnapja és az Egyszeregy királyfi mind-mind az ő tervezőasztalán születtek.

altalanos

Behrooz Gharibpour üzenete a Bábszínházi világnapra

Tízéves voltam, amikor először láttam tradicionális bábelőadást. Tízéves voltam, amikor beleszerettem Mubarakba, és ez a több mint fél évszázados szerelem fogva tartja elmémet és az életemet.

Húszéves voltam, amikor ettől a szerelemtől indíttatva Teherán minden utcáját bejártam, hogy megtaláljam a már öreg, megfáradt bábosokat, akik már nem játszottak, és visszahozzam őket az életbe, az előadó-művészeti körökbe, az egyetemi kurzusokra annak reményében, hogy mások is beleszeretnek a példaképeimbe.

Akkoriban azt képzeltem, én vagyok az egyetlen ilyen szerelmes a világon, de hamarosan rájöttem, mások is vannak hozzám hasonlóak. Bejártam a világ minden táját, hogy megismerjem a bábművészet iránti elkötelezettséget, találkozzam a báb szerelmeseivel Olaszországtól az Egyesült Királyságon, Indián, Kínán, Oroszországon, az Egyesült Államokon, Franciaországon át Németországig.

Felvillanyozott, amikor rájöttem, nemcsak hogy nem vagyok egyedül, hanem milliónyian rajongjuk a műfajt, de Mubarak is csak egyike annak a több tucatnyi figurának, akik komédiás kedvükkel és szarkasztikus világlátásukkal évszázadok óta adnak reményt, és csalnak mosolyt férfiak, nők és gyermekek arcára. Olyan arcokra, amelyek túl sokszor torzulnak el a félelemtől és a fájdalomtól egy olyan világban, ami tele van háborúval, szegénységgel, erőszakkal és nyomorral.

Nem tartott sokáig, hogy felismerjem, színházi kollégáim lenézik a bábot, magukat és státuszukat jóval magasabbra helyezik, mintsem hogy e közösség tagjai legyenek.

Ekkor éreztem azt a késztetést, hogy meg kell védenem a szerelmemet, úgy, mint egy lovag, aki a kincsét védi, és akár az életét is odaadná érte.

Ekkoriban kezdtem egyre inkább megérteni, hogy a báb kifejezési formaként, nyelvként oly nagyszerű és mélyen bennünk gyökerező, mint az ember örömre és a szomorúságra, a melankóliára és az örömre való ősi hajlama.

Megértettem, hogy minden báb a körülöttünk levő világ szimbolikus ábrázolása, és benne él minden ősünk.

Ekkor értettem csak meg igazán, hogy Omar Khayyam, a jeles perzsa filozófus, matematikus és költő miért hasonlította az emberi világot egy bábelőadáshoz:

Az ő kezében bábok vagyunk

Ez nem egy metafora, ez a valódi igazság

Az életnek e színpadán időnként mozdulataink vezetnek

De a feledés dobozában egymás után eltűnnek.

Az árnyfüggöny mögött vagyunk én és ő

De amikor a függöny lehull, én és ő elhomályosulunk.

Utazásaim során olvasva és a báb más szerelmeseivel beszélgetve egyre világosabbá vált számomra, hogy a báb mennyire sokfélét jelent formát és ízlést tekintve Csikamacu Monzaemontól (japán drámaíró, kabuki- és bunrakudarabok szerzője, a 17-18. században élt) a templomi játékosokon át a szicíliai marionettjátékosokig, az indonéziai dhalangok (árnyjátékosok) képzeletében és nyelvében, a világ más-más tájain élő bábművészek és bábrendezők számára.

Így erősödött meg bennem a hit, hogy a báb, ez az ezeréves nyelv alkalmas arra, hogy a világot kritikusan szemléljük, és ezáltal szélesebb közönségréteg ismerheti meg ezt az ősi művészi kifejezőeszközt, és válhat szerelmesévé.

Meggyőződésem, hogy a báb feltalálása olyan jelentős hatással bírt, mint a kerék feltalálása, és legalább annyira segít a köztünk levő távolságok és kommunikációs határok leküzdésében.

Talán azért van ez, mert egy mélyen filozofikus bábelőadás is felébreszti a nézőben a gyermeket, kiszakítja térből és időből, hogy felfedezhessen egy olyan fantasztikus világot, ahol a fából és más halott anyagokból készült tárgyak életre kelnek.

Talán ez a bábművészek legnagyobb felelőssége nyelvtől, állampolgárságtól és háttértől függetlenül: hogy felébresszük a világot vérrel és erőszakkal szennyező embertársaink millióinak szívében a gyermeket.

A bábművészet és mi, akik az eleinktől kapottakat kincsként őrizzük és becsüljük, felelősek vagyunk, hogy az emberben rejlő gonoszt és állatit megfékezzük, hogy emlékeztessünk a gyermekkor örömére és csodálatos álmaira…

A mai nap azoké, akik felébresztik a bennünk élő gyermeket, azoké, akik tiszta szívükből szerelmesek a bábművészetbe.

Boldog bábszínházi világnapot!

Behrooz Gharibpour

Behrooz Gharibpour

1950. szeptember 19-én született Sanandadjban (Irán kurdokkal lakott területe). 14 éves kora óta foglalkozik színházzal. A Teheráni Egyetem Művészeti Karán (1970-1974) tanult, Olaszországban az Accademia d’Arte Drammatica Silvio d’Amico növendéke volt (1977-1979). Bár sokféle dologgal foglalkozott és foglalkozik tervezőként és igazgatóként is, azok mind azt szolgálják, hogy Iránban minél többen hozzáférhessenek a kultúrához. 1980-ban megalapította az állandó Gyermek- és Ifjúsági Színház és Bábszínházat, az ő nevéhez fűződik az egykori teheráni vágóhíd épületéből átalakított Bahman Kulturális Központ, az iráni hadsereg központi épületéből átalakított Iráni Művészek Fóruma, a régi műhelyből állandó báboperaházzá alakított Ferdowsi Hall, és egy híres színész lakóházából átalakított színházi múzeum átadása. Hazai és nemzetközi díjakkal elismert rendező, az Aran Bábszínház és az iráni zenére fókuszáló Nemzeti Opera megalapítója.

altalanos

A 2015-ös Bábszínházi világnap rendezvénysorozata elé

Egy iráni bábszínház, a Dzhivada Zolfagariho művészeinek ötletére 2002-ben a bábművészeti világszervezet, az UNIMA indítványozta, hogy március 21. legyen a bábosok ünnepe. Ennek kapcsán 2003 óta szerte a világon, így természetesen Magyarországon is zajlottak események, de tavaly gondoltunk egy merészet. Ünnepeljünk mi, magyar nyelvű bábosok – határon innen és túl – együtt, vigyük ki a bábot váratlan helyszínekre, szokatlan körülmények közé, hogy azok, akik utoljára talán gyermekként jártak bábszínházban, újra felfedezhessék ezt a fantáziának határt nem szabó műfajt. És persze az is célunk volt, hogy megismerjenek bennünket a nézők: azokat, akik évek, sőt évtizedek óta vannak a pályán, és találkozzanak a legfiatalabb bábos generációval. A gondolatot tett követte, és húsz településen mintegy negyven bábszínház, független társulat, szakmai egyesület, oktatási intézmény készült erre a napra egyedi produkcióval. Szerencsére az időjárás is mellénk állt, így a 2014-es meteorológiai tavasz első napja sokak számára emlékezetessé vált.

Játszottunk gyógyfürdőkben és plázákban, az Operában és polgármesteri hivatalban, piacon és könyvesboltban, kisföldalattin és villamoson, volt bábos felvonulás és gólyalábas flashmob, bábkészítő foglalkozás és vetélkedő, több bábszínház pedig erre a napra időzítette bemutatóját. Az egyértelműen pozitív visszajelzések arra sarkalltak bennünket, hogy 2015-ben ne csupán megismételjük azt, ami tavaly sikert aratott, hanem új, még izgalmasabb dolgokkal készüljünk. Valljuk: a báb nem korosztály, hanem műfaj, ezért kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatják a számukra érdekes, vonzó programot. Aki a műsorfüzetet tüzetesen végigböngészi, legyen az régi bábrajongó vagy a műfajjal még csak most ismerkedő, meggyőződhet arról, hogy ebben az évben is nagyszabású varázslatra készülünk.

Olyan varázslatra, ami egyszeri és megismételhetetlen. Arra kérjük, ne csupán nézője, hanem aktív részese is legyen az élménynek, hiszen nem csupán a közönségért, de a közösségért is dolgozunk!  Csatlakozzon hozzánk – bízunk abban, hogy 2015. március 21-én is belép velünk a határtalan fantázia birodalmába, mert a bábosoknak nincs lehetetlen!

A Bábszínházi világnap résztvevői

altalanos · Sajtóanyag

Rapid randitól a flashmobig

Több mint húsz településen mintegy negyven résztvevő bábszínház, független társulat, oktatási intézmény, csoport, szakmai szervezet ünnepli március 21-én a bábszínházi világnapot. Lesznek programok városi főtereken és könyvesboltokban, piacokon és tömegközlekedési eszközökön.

B_Vilagnap_kocka_logo

Március 21. nem csupán a meteorológiai tavasz kezdete, hanem a bábszínházak világnapja is. 2014-ben a magyar nyelvű bábosok első alkalommal, hagyományteremtő módon, a határon innen és túl a műfaj sokszínűségét szokatlan körülmények között mutatják be. A világnapi ünnep kezdeményezője és koordinátora a Budapest Bábszínház.

Az eseménysorozat célja az, hogy ráirányítsa a figyelmet a magyar nyelvű bábművészetre, annak sokszínűségére, intézményeire és független társulataira, a régóta pályán levőkre és a legfiatalabb generációra, így ez a nap az összes magyarországi és határon túli, kő- és független bábszínház közös ünnepévé válhat. Határon innen és túl több mint húsz településről több mint negyven társulat, csoport, oktatási intézmény, szakmai szervezet csatlakozott, akik maguk találják ki és alakítják saját városukhoz a programokat. A Bábszínházi világnap fővédnöke dr. Áder János köztársasági elnök, a budapesti események, amelyek védnöke Tarlós István főpolgármester, a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitónapi rendezvényei közé tartoznak.

Budapest több pontján lehet majd találkozni a Budapest Bábszínház művészeivel. A főváros több gyógyfürdőjében láthatnak vízi etűdöket a vendégek, bábturisták érkeznek a MÁV-val, bábok bukkanhatnak fel a BKV tömegközlekedési eszközein, könyvesboltokban, klasszikus muzsikára elevenednek meg az Operában, a Budapest Bábszínház előcsarnokában pedig délután és este várják kézműves programokkal az érdeklődőket, akik közül a bátrak egy bábos rapid randin is részt vehetnek. A Mikropódium ezúttal a Vörösmarty téren nyílik meg, ebédidőben pedig érdemes lesz a Jókai tér környékén lenni, ahol a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház előtt a HUPS Crew ad bábkoncertet. A báb is ember! címmel lesz térperformansz a Gutenberg téren, a Trambulin Színház vezetésével. Az eseménysorozatból nem marad ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínész és bábrendező szakos osztálya, az Írók Boltja kirakatában lesz ESZME, a Stúdió K színészei a Weöres-évhez kapcsolódva báb-operát mutatnak be, de a Bethlen Téri Színházat és a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumot se hagyják ki a nap folyamán a báb rajongói és a műfaj csodáival még csak ismerkedők.

Az összes vidéki kőbábszínház részt vesz a programban. Ízelítőül néhány esemény: Békéscsabán Pocakmesével várják a 3 év alattiakat, Debrecenben villamoson és plázában, Szombathelyen vasúti váróteremben, Kecskeméten pedig a piaccsarnokban fognak bábozni. Miskolcon vetélkedőt rendeznek, Pécsen bábos flashmob lesz a Széchenyi téren, Győrben pedig Báb on Air címmel egy egész utcában mutatják be a műfaj izgalmait. A független alkotók sem maradnak ki a rendezvénysorozatból: Szegeden vásári bábjáték lesz a Dugonics téren, Kaposváron a Bábszíntérben, Hottón pedig a faluházban előadással és kézműves foglalkozással várják a közönséget.

A határon túli magyar bábosok is bekapcsolódtak a bábszínházi világnapi eseményekbe: Szatmárnémetiben fordított előadásra kerül sor, a temesváriak ezen a napon a szórványban játszanak, Marosvásárhelyen bemutatót tartanak és flashmobot szerveznek, Kolozsváron pedig a Váróterem Projekt színészei és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Színház és Televízió Kar hallgatói is különleges eseményekkel készülnek.

2014. február 25.

A Bábszínházi Világnap logóját Hoffer Károly tervezte.